A kontrasztokról meséltem az előző kép kapcsán - nos, ez a legkontrasztosabb képem, ami valaha készült. Általában a három szín mellett a feketét és a fehéret csak kiegészítőnek, karakternek szánom, itt viszont főszerepet kaptak. És hát lássuk be: a fekete alapon fehér érdekesebb, mint a fordított verzió. Vagy nem? Nekem igen.
Kiegészítésként égetett umbrát (közérthető nevén csokoládébarnát), és sötét nápolyi sárgát használtam. Ez közérthetően is nápolyi sárga, fogalmam sincs, hogy van-e más neve - abszolút a kedvenc sárgám, fáradt, matt, szürkével kevert árnyalat, remekül használható.
A képnél a feketével szép egyenletesre alapozott felületnek adtam egy kristályfényt - elég vacak az a festék, mindegy, a fénye jó - és azon dolgoztam. Tökéletes száradt fekete vásznon probléma nélkül lehet jó minőségű akrillal dolgozni, nem látszik át, nem foltos.
