Ez az első akrilkép, amit életemben valaha festettem. 70x120 cm, mert nem rettenünk meg a méretektől. Férjem kérte, hogy valamit dekoráljak az irodája falára - az iroda vajsárga, mint általában az irodák, egy darab feltűnő, mohazöld fallal. Arra kellene valami etvasz.
Vettem olyan színeket, amelyekről úgy gondoltam, illenének oda: a szoba színeihez simuló sötét nápolyi sárgát, mélységet adó égetett umbrát, meg egy korall árnyalatot, hogy komplementere legyen a mohazöldnek, és ne aludjunk el a nagy merő harmóniától a munkatér közepén.
Annyit tudtam, hogy alapozni kell, tehát ezeket a színeket random felmázgáltam a vászonra, és enyhén nedves szivaccsal eldolgoztam - a fenti képhez hasonló színeloszlást eredményezett. A téma erről jutott eszembe, mert - őszintén - előtte még fogalmam sem volt, milyen lesz a végeredmény.
Aztán száradás után az eget kicsit simábbra, sárgábbra igazítottam, a vizet még simábbra, csak vízszintes vonalakkal dolgozva, és a vízre boruló sötét pacákat fának nevezve ki elkezdtem cicerézni a részleteket. Majd kiderült: ha valódi mélységet akarok, elő kell kapni a fehéret és a feketét is, mert nem kapok épeszű kontrasztokat anélkül.
És íme, ez lett a végeredmény. Én szeretem, a férjem szereti, a kollégáknak állítólag tetszik.
