Talán kicsit meglepő módon ez a kép azonnal elment, ahogy kitettem a Meskára. Olyan igazi kísérletezős darab, kicsike az egész: 20x30 cm. Az elképzelés az lett volna, hogy sötét pink alapon vörös és narancs virágok nyíljanak - szolidan visszafogott, akárcsak én - amely elképzelést gyökerénél metszett el a rideg tény, hogy nem volt sem pink, sem narancs festékem. Utóbbit még csak kevertem volna valahogy, de előbbit?! Aki azt hisz a rajzórák kedélyes, gyermeki világának emlékei alapján, hogy de hát rózsaszínt lehet keverni fehérből és pirosból, az csúnyán tévedni fog. Persze, valamilyen rózsaszínt lehet. Olyat, amilyet szeretnél, azt biztosan nem. Különösen erősen pigmentált, telített színeket nem tudsz keverni a többiből.
De félre bú. Tehát pirosból, feketéből, barnából és egy kevés fehérből összejött ez a... mondjuk... mályva? Kellemes szín, szó se róla, és az Aldibal ötösével vásárolható Akril izéket kipróbáltam a tetején. Ilyen ötös pakk, egy struktúrpaszta, egy gyöngy-, egy kristályfényű fehér tubus, egy alumínium meg egy arany festék.
Ha már, akkor elmondom, mennyire váltak be. Pokolian alacsonyan pigmentált darabok, tehát festéknek használni reménytelen. Viszonylag rosszul keverhetők, mert inkább nyálkásak, kocsonyásak, mint krémesek. De remek fényt adnak, ezért felület fölé húzni nagyon jól lehet, és egész jól építhetők is, több rétegben jobban fednek. Vigyázni: kicsit foltos. Ja, alapozáshoz rémes, mert a fényes felületen utána csúszik a következő adag festék.
Tehát a mályvára ráaranyoltam, erre következett a barnásfekete ágrendszer és a semmire sem hasonlító narancspiros virágok. (Ha valaki rosszallja a növényeimet, csak vállat tudok vonogatni: ha nincsenek ilyenek, sajnálom, szerintem kellene ilyeneknek is lenniük.) Mivel sehogyan sem néztek ki a háttéren, hiába voltak árnyékolva-kontrasztolva, ezért brutális fehér kontúr mellett döntöttem, és bejött. Hiába, nekem eddig mindig a kontraszt lehelte a legtöbb életet a képekbe.